Reflexiók Juhász Oszkár, Gyöngyöspata polgármesterének szavaira. Nyílt levél.
Polgármester Úr!
Nehéz lehet Önnek most, hiszen gyakran panaszkodik arról, hogy megfenyegették, kővel megdobálták, megverték, és még lőttek is Önre.
Az igazság győzött Gyöngyöspatán, hirdeti büszkén. Nem könnyű a jó és a rossz áldottnak hitt küzdelmében megkülönböztetni a romboló és építő elemeket, a rombolás ellen vívott háborúban úgy megpihenni, hogy közben a gyerekei lelki károkat szenvedtek és értetlenül állnak a sorozatos támadások előtt.
Nem irigylem, mert gyermekei ártatlanok, védtelenek és kiszolgáltatottak, az Önt ért támadások megrémítették őket, szeretik és féltik édesapjukat; nincs ez másként egyetlen más gyereknél sem, főként akkor, ha nemcsak apjukat kell félteni, hanem maguk is rettegnek.
Álljon itt egy másik példa, amely alátámasztja az Ön helyes meglátásait és családapai szorongásait, tudományoskodóbb, göröngyösebb stílusban. A támadások háttere és célja némiképp különbözik, de legbensőbb lényegét tekintve ugyanarról van szó: a lét fenyegetettségéről, és a gyermekek ebből eredő lelki sérüléseiről.
„2011 márciusában kezdődtek a szélsőséges csoportok masírozásai Gyöngyöspatán. A történteket – a biztonság elvesztését, a folyamatos megaláztatást, a kiszámíthatatlanságot – a legrosszabbul a gyerekek élték meg. A felmérésünk alapján elmondhatjuk, hogy a Gyöngyöspatán élő körülbelül 160 roma gyermek közül 77 gyermekről sikerült pontos információkat gyűjtenünk, melyek közül közel 60 mutatott súlyos poszttraumás tüneteket. Ezek a gyermekek a pszichés veszélyeztetettség igen magas fokán álltak, a kiskamaszoknál (10-12 évesek) is előfordult bepisilés, rémálmok, éjszakai felriadás, ezek a tünetek pedig mélyen regresszívek, és poszttraumás stressz zavarra utalnak.
A fent leírt tünetek, alvászavar, bepisilés, ingerlékenység a leggyakrabban tapasztalt tünetek. A szülők beszámolóiból kiderül, hogy főleg a fiúgyermekek agresszívebbé váltak, de a lányok közül is sokan nehezebben tudnak odafigyelni az iskolában, sokuknál romlottak a tanulmányi eredmények. A gyermekek szürkületkor féltek az utcán. Néhány gyermeknél, különösen a kisebbeknél megfigyelhető volt, hogy minden egyenruhás embertől féltek, az eseményre emlékeztető inger percepciója kiterjedt az elvileg biztonságot jelentő rendőri egyenruhára is” – derül ki egy pszichológusi beszámolóból.
Jó Önnek, mert a fentieket olvasva skrupulusok nélkül vonja le a következtetést: nem magyar gyerekeket vizsgált antimagyar szervezetek megbízásából magyarellenes pszichológuscsoport, az egész vizsgálat egyetlen célja, hogy a helyi közösséget rossz színben tűntessék fel, hogy eltérítsék az igazság lovagjait az egyedüli üdvözítő ösvényről, hogy a balliberális sajtóval a hátukon térdre kényszerítsék a romboló tevékenységek inkvizítorait.
Szerencsésnek mondhatja magát, mert sosem támad majd Önre a lelkiismerete amiatt, hogy a gyerekek az Ön és pártja által generált közbiztonság és rendvédelem ölelő karjaitól pisilnek be éjszakánként, hogy Ön és pártja felel a rémálmokért, a megaláztatásért, a biztonság talán élethossziglani elvesztéséért. Elernyedve nyugtázhatja: soha nem ködlik majd föl, hogy Önnek és pártjának kell elszámolnia soha nem múló lelki sérülésekkel, tömeges elvándorlási hullámmal. Nem fog egy pillanatra meginogni, és azt elgondolni, hogy nem a kanadai kolbászkerítés ígéretével megtévesztve vándorolnak ki tízesével az emberek, hanem a rettegés és a végleg elveszített biztonság hiánya hajtja el őket, a méltóságuk állandó taposásából van elegük.
Szerencsefia, mert nyugodt szívvel állíthatja, hogy „Gyöngyöspata a Mátra egyik csodálatos gyöngyszeme, a kristálytiszta a levegője, és egyedi a mikroklímája” – és ebben Önnek tökéletesen igaza van, de tegyük hozzá: fojtott félelemtől fülledt a levegője, üldöztetés, rendpártiság nyújtja a mikroklíma kesernyés bukéját, és országos egyediségét pedig bizonyára az az Ön által meghonosított tradíció adja, hogy itt áldott karácsonyt puskacsöveket ábrázoló képeslappal kíván a falu első embere.
Simon Mihály
TASZ
