Mit jelent az, hogy gyűlölet-bűncselekmény? Milyen gyűlölet-bűncselekményeket ismer a magyar jog? És honnan ismerjük fel? Miért fontos egyáltalán, hogy bármelyikünk felismerje?

A gyűlölet-bűncselekmény valójában félrevezető elnevezés, mert ezeknek a bűncselekményeknek az indítéka nem a gyűlölet, hanem az előítélet. Azokat a bűncselekményeket nevezzük gyűlölet-bűncselekményeknek, amelyeket a társadalom legsérülékenyebb csoportjaival szembeni előítélet, intolerancia motivál.

A magyar büntetőjogban két speciális gyűlölet-bűncselekmény tényállás ismert: a közösség tagja elleni erőszak és az uszítás. Az uszítás jellemzően nyilvános beszéd, amely megelőzi az erőszakot, kifejezetten arra szólít fel, és egy egész csoport ellen irányul. A közösség tagja elleni erőszak pedig bántalmazással, kényszerítéssel vagy garázdasággal valósulhat meg, és ennek már konkrét áldozata is van. Természetesen más bűncselekmények, például az emberölés, a testi sértés, a zaklatás vagy a rongálás is lehet gyűlölet-bűncselekmény, ha az indítéka rasszizmus, antiszemitizmus, idegengyűlölet, homofóbia, vagy más előítéletes gondolkodásmód.

A fentiek szemléltetésére vegyük elő az augusztus 5-i devecseri szélsőjobboldali tüntetésen történteket: a megjelent szervezetek vezetői részéről elhangzott szónoklatok közül több is megvalósította az uszítást, mert hol burkoltan, hol nyíltan, a cigány kisebbség elleni erőszakra szólították fel a hallgatóságot. Az események ezután tettlegességig fajultak egy helyi cigány család háza előtt. Ez egy tipikus példája annak, amikor a gyűlöletbeszéd közvetlenül, konkrét fizikai erőszakot vált ki a hallgatóság tagjaiban. A veszélyeztetett csoportok Magyarországon leginkább: a romák, a zsidók, a meleg, biszexuális és transznemű emberek, illetve a külföldiek, a bevándorlók – fontos azonban, hogy a sértettnek nem is kell feltétlenül bármelyik veszélyeztetett csoportba tartoznia, elég, ha az elkövető ezt gondolja róla, és ez vezeti őt a bűncselekmény elkövetéséhez.

Gyakran előfordul, hogy a rendőrség a gyűlölet-bűncselekményeket alulminősíti, és jellemzően csak jogvédő szervezetek közbenjárására veszik figyelembe, hogy az indíték előítéletesség volt. Holott ezek a bűncselekmények rendkívül veszélyesek a társadalomra. A rendszeres alulminősítés miatt különösen fontos, hogy az áldozatok, de akár mindannyian felismerjük, ha ilyen bűncselekmény történik, és ezeket jelentsük a hatóságoknak.

Olvassa el kiadványunkat, tájékozódjon a részletekről!

A kiadvány teljes terjedelmében (pdf) innen letölthető>>

Jovánovics Eszter és Zsolt Melinda, TASZ