„Gyöngyöspata a rendpártiság riasztó példája. Valóban azt akarjuk, hogy ez legyen a követendő minta?” – sugallja már a jelentés (pdf) első mondata Kállai Ernő megállapításainak lényegét.

A kisebbségi ombudsman pénteken hozta nyilvánosságra A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának utóvizsgálati jelentése a közfoglalkoztatásról, a szabálysértési hatóságok eljárási gyakorlatáról és az oktatás helyzetéről Gyöngyöspatán című dokumentumot, amelyben bemutatja, hogy a tavaszi vizsgálata (pdf) óta eltelt időszakban meghozott intézkedések, illetve az azóta történt események milyen hatással voltak a közhangulatra, a romák és a nem romák együttélésére. Kitér arra is, hogy az utóvizsgálat célja a média és a közvélemény minél hitelesebb tájékoztatása, mivel a Gyöngyöspatáról szóló híradások sokszor ellentmondásosak.

Kállai Ernő a bevezetésben megállapítja, hogy ugyan a jelentés elsődlegesen Gyöngyöspatáról szól, de a leírtakat indokolt tágabb összefüggésekben értelmezni.

„A konfliktust gerjesztői – immár legálisan, a gyöngyöspatai választópolgároktól kapott felhatalmazás alapján – a megszerzett helyi hatalom birtokában, a jogállami kereteket látszólag fenntartva, hamis morális alapokon nyugvó, tekintélyelvűségre és félelemkeltésre épülő rendszert működtetnek.”

„A szélsőséges politikai erők e települést a cigányság ’megrendszabályozása’ szempontjából modellértékűvé akarják tenni.”

„Egyre inkább úgy tűnik tehát, hogy Gyöngyöspata egy kettős kísérlet színterévé vált. A kérdés csak az, hogy az ott élő emberek meddig tudják ezt elviselni”.

„Egy demokratikus államban azonban elfogadhatatlan, hogy a társadalom egyes csoportjai másodrendű állampolgároknak érezzék magukat lakóhelyükön és saját országukban.” 

Juhász Oszkár elmenekült

A vizsgálat elvégzése olykor akadályokba ütközött, az ombudsman és munkatársai nem férhettek hozzá, és nem kaptak meg minden, a munkájukhoz szükséges információkat, ami jelentősen hátráltatta munkájukat.

„A jegyző a telefonon (a vizsgálat délelőttjén) egyeztetett találkozót fontos hivatali elfoglaltságára hivatkozva lemondta. A polgármester a hivatali időben őt felkereső munkatársaimat előbb a Polgármesteri Hivatal előtérében várakozatta, majd egy alkalmazottja útján azt üzente: ’nincs ügyfélfogadás’. Miután kollégáim kijelentették, hogy nem ügyféli minőségben, hanem ombudsmani vizsgálati jogosítványokat gyakorolva szeretnének tárgyalni vele, a polgármester – minden további jelzést mellőzve, a hátsó ajtót használva – az épületet elhagyta.”

Sérül az emberi méltósághoz való jog

A Szociális törvény lehetővé teszi az önkormányzatok számára, hogy rendeletben szabályozzák a saját lakókörnyezet rendbentartását. A bérpótló juttatásokat (foglalkozást helyettesítő támogatás) csak az ebben a rendeletben megállapított feltételek teljesítése esetén fizetik ki. Az ombudsman szerint a szabályozásban felsorolt kifejezések sokféleképpen értelmezhetőek, így számos vitára adhatnak lehetőséget.

„Van olyan önkormányzat, amelyik helyi rendeletében e feltételeket a lakás belső állapotára, sőt a lakók tisztaságára is kiterjeszti: előírja, hogy a kérelmező a lakása padlózatát és falazatát folyamatosan tisztán tartsa, hogy a mosásra, valamint a rendszeres tisztálkodásra szolgáló vizes helyiségek és a mindennapi használatra alkalmas módon kiépített és meglévő illemhelyet rendeltetésszerűen használja, rendszeresen takarítsa, hogy az ingatlanban lakó összes személy rendszeres tisztálkodását biztosítsa, a személyi ruházatukat folyamatosan, napi szinten tisztán tartsa, és tiszta helyen tárolja” – idéz a jelentés az Eötvös Károly Intézet állásfoglalásából.

A fenti idézet a jelentés részeként ugyan elsősorban Gyöngyöspatára vonatkozik, azonban kísértetiesen hasonló a helyzet a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Érpatakon is.

„A feltételekhez kötött ellátások igen költségesek és ellentmondásosak, ’veszélyes’ eszközei a szegénység enyhítésének. Az ilyen jellegű eszközök a leghátrányosabb helyzetű, együttműködésre képtelen, lecsúszott családok ’fenyegetésére’ és szankcionálására szolgálnak. E megközelítés eleget tesz az egyre nehezebb körülmények között élő helyi lakosok bűnbakképzési igényének is” – állapítja meg Kállai Ernő.

„Egyetértek az Eötvös Károly Intézet azon jogi álláspontjával, hogy a Szociális törvény 35. §-ban foglalt felhatalmazás sérti az Alkotmány 54. §-ban rögzített emberi méltósághoz való jogot. Az ingatlan állagának és rendeltetésszerű használhatóságára irányuló követelmény teljesítése gyakran éppen nehéz anyagi helyzetük miatt nem várható el. Ez az egyébként is méltatlan körülmények között élő embereket olyan feltételek teljesítésére kényszeríti, aminek éppen szegénységük miatt nem tudnak megfelelni. Így nemcsak az alapvető létfeltételeiket szolgáló juttatástól esnek el, hanem arra méltatlanokként bélyegzik őket meg, sértve ezzel emberi méltóságukat.”

A lakókörnyezet ellenőrzése

„Több panaszos is jelezte munkatársaimnak a helyszínen, hogy október közepén egy jelentősebb létszámú csoport kereste fel a roma családokat ’a lakókörnyezet és a lakhatási támogatás feltételeinek’ ellenőrzése céljából. Az esemény a panaszosok elmondása szerint a következőképpen zajlott: a polgármester, a jegyző, a polgármester kabinetfőnöke, két szociális ügyintéző, két rendőr kíséretében előzetes bejelentés nélkül felkeresték a családokat. A helyszínen először kívülről szemrevételezték a lakókörnyezetet, erről videofelvételt is készítettek, ezt követően mindannyian bementek a lakásba, körbenéztek, felmérték a lakóterek nagyságát és erről itt is felvételt készítettek.

Pichler Gábor kabinetfőnök megerősítette a panaszosok által elmondottakat azzal az eltéréssel, hogy a két rendőr nem ment be a lakásokba, és a lakáson belül videó-felvételek nem készültek. A kabinetfőnök azt állította, hogy az intézkedésekre egyrészt a lakókörnyezet felmérése, másrészt pedig az „érpataki modell” bevezetésének előkészítése érdekében került sor.”

Mivel a fenti ellenőrzések célja és jogalapja nem volt világos az ombudsman számára, kétszer is tájékoztatást kért a jegyzőtől. Elkérte továbbá az intézkedésekkor készült iratok, kép- és hangfelvételek másolatait, ezeket azonban Gyöngyöspata jegyzője nem bocsátotta rendelkezésére.

„Függetlenül az intézkedés jogi alapjától, mindenképpen megállapítható az a tény, hogy egy ilyen jellegű, magánszférát érintő ellenőrzés – különös tekintettel az azt lefolytatók pozíciójára és létszámára – nemcsak a gyöngyöspatai lakosok, hanem bárki számára félelemkeltő lenne. Így Gyöngyöspatán – ahol a hatalom birtokosai éppen azok az erők, akik összefüggésbe hozhatók (akár személy szerint, akár ideológiai meggyőződésüket tekintve) a tavaszi ’rendfenntartó akcióval’– fokozott félelemkeltésként, sőt retorzióként élhetik meg a lakosok ezt a fajta ellenőrzést.”

Út az elvadult növényzetbe

Kállai Ernő megállapította, hogy a közfoglalkoztatottak nehéz fizikai munkát végeztek, amelyet nemre, életkorra tekintet nélkül kellett végrehajtaniuk.

Többen „súlyos egészségügyi problémákkal küzdenek, és bár dolgozni szeretnének a továbbiakban is közfoglalkoztatás keretében, fontos lenne számukra, hogy állapotuknak megfelelő, könnyebb munkát kapjanak.”

„A munkatársaim által felkeresett munkaterület távol esik a településtől, egy földúton közelíthető meg, különösebb közérdek tehát nem főződhet e terület megtisztításához, amit az is kifejez, hogy az ott található illegális szemétlerakót szemmel láthatóan nem számoltatta fel az önkormányzat a közfoglalkoztatás keretében. Az önkormányzat cinizmusát jelzi, hogy polgármester kabinetfőnöke a következőkben látta e munka értelmét: „ … a település határában vágnak utakat az elvadult növényzetbe, hogy a rendőrök könnyen tudjanak járőrözni és figyelni a falopásokat.”

A jelentés összegez több olyan állítást, amelyeket a programban dolgozók fogalmaztak meg:

„- nettó 60.600 forintért dolgoznak, ennek a bérnek nagyon örültek, de félnek attól, hogy a program lezárását követően nem lesz további munkalehetőségük, így a tél beálltával reménytelen anyagi helyzetbe kerülhetnek;

- nagyon elégedettek a munkaadóval, annak ellenére, hogy munkakörülmények nem ideálisak (forgalmas út mellett, az árokban dolgoztak, mellékhelyiség és tisztálkodási lehetőség nélkül), gépkocsival viszik őket az aznapi munkavégzés helyszínére, kapnak munkaruhát, láthatósági mellényt stb.;

(...)

- végül kiemelték, hogy nagyon pozitívnak tartják és hálásak érte, hogy ilyen sok közfoglalkoztatási lehetőség van Gyöngyöspatán, mert így minden családban legalább egy ember dolgozhat, ami a megélhetés szempontjából nagyon sokat jelent.”

Szabálysértések, társadalmi veszély nélkül

Az előzetes tájékozódás alapján az ombudsman vizsgálata részeként kikérte a polgármesteri hivataltól a március 1. és október 31. között keletkezett szabálysértési iratokat. A helyszínen szembesültek azzal, hogy olyan nagyszámú dokumentumról volt szó, amelynek csak a másolása is jelentős időt igényelt. Kállai Ernő és munkatársai így azokból az iratokból tájékozódtak, amelyeket végül postán kézhez kaptak.

A vizsgálat megállapította, hogy „a rendőrség által kiszabott és önként meg nem fizetett bírságok címzettjei lényegesen nagyobb arányban gyöngyöspatai romák – illetve a környezetük által annak tekintett személyek – mint a településen élő nem roma lakosok”. Az ombudsman a lakóhely alapján sorolja az embereket a roma lakosság körébe, ők azok, akik a Bem, a Sövény vagy a Hegyalja utcában élnek.

Kállai Ernő a személyes interjúk alapján a rendőrségre vonatkozóan azt fogalmazta meg, hogy ha a feljelentési és a büntetés kiszabási gyakorlat aránytalansága a roma közösség hátrányára tételes jogi értelemben nem is volna igazolható, „a rendőrségnek akkor is fel kellene lépnie annak érdekében, hogy kétség sem férhessen ahhoz: intézkedései során maradéktalanul érvényesíti az egyenlő bánásmód követelményét”.

A gyöngyöspatai szabálysértési hatóság eljárási gyakorlatából az derült ki, hogy „a pénzbírság kiszabásával zárult ügyek jellemzően olyan cselekmények miatt indultak, amelyek elkövetése ’formális jogsértés’, nem jár valós társadalmi veszéllyel. E körbe tartozik például, hogy a gépjárműforgalomtól szinte mentes utcákban nem a járdán, hanem a közúton közlekedtek. Előfordult az is, hogy olyan anyával szemben szabtak ki pénzbírságot, aki a nehezen járható járda helyett közúton tolta a babakocsit”. A szabálysértési eljárásokból a fentiekhez hasonló tendencia látszik: a felelősségre vont emberek túlnyomó többsége a romák által lakott utcákban él.

„A jegyző a szankciók alkalmazásakor bírságcentrikus gyakorlatot követ, és a kiszabott büntetés összege jellemzően nincs összhangban az elkövetett cselekmény súlyával, illetve az elkövető méltányolható személyi körülményeivel.”

„Összegezve a rendőrség és a jegyző szabálysértési gyakorlatát, arra a megállapításra jutottam, hogy az a jogbiztonsághoz és a tisztességes eljáráshoz való alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot idézett elő.”

Emellett – a viszonylag szűk minta miatt nem megállapította, hanem valószínűsítette az egyenlő bánásmódhoz való jog sérelmét.

A szegregáció hagyomány

A kisebbségi ombudsman tavaszi jelentésében önálló fejezetet szentelt a cigány tanulókat érintő iskolai hátrányok kérdéseinek. Kilenc kezdeményezést címzett a gyöngyöspatai általános iskola igazgatójának, további nyolc ajánlással fordult a helyi képviselőtestülethez.

„A ’adatkérésre válasz’ tárgymegjelöléssel (öthónapos késessel) a jegyző által megküldött anyagból az derül ki, hogy a jobbító szándékú intézkedéseimre (időnként azokat tudatosan félreértelmezve) csak részlegesen, a folyamatban lévőségre utalás miatt bizonytalan, s nagyobbik részben elutasító tartalommal reagált az igazgató, illetve az önkormányzat. Megjegyzést érdemel, hogy az igazgató (a jegyző közvetítésével eljuttatott) válasza időnként kifejezetten gúnyos volt.

A kifogásolható válaszok mellett az utóvizsgálat indokoltságát erősítették meg azok a további panaszok is, amelyek arra utaltak, hogy az iskola változatlanul fenntartja az alapjelentésben kimutatott szegregációs rendszerét.”

„A konkrét esetben (ahogy azt az alapjelentésben részleteztem) teljesen kizárt, hogy a homogén cigány osztályok véletlenszerűen jöttek volna létre, amit az is cáfol, hogy a kislétszámú cigány osztályok említésekor az igazgató lassúbb haladásról, felzárkóztatásról is beszélt” – állapította meg az ombudsman az iskola igazgatójával folytatott személyes beszélgetés alapján.

„A pedagógusok szegregációhoz/integrációhoz való viszonya (és felelőssége) kiemelkedő jelentőségű, mert amint azt az igazgatótól megtudtuk, a kislétszámú osztályok létrehozása mögött szakmai meggyőződés áll. Úgy véli (feltehetően a nevelőtestülettel összhangban), hogy hatékonyabb a munka a képességek szerint létrehozott osztályok esetén.”

Kállai Ernő tágabb összefüggésbe helyezi: a Gyöngyöspatán tapasztaltakat „a magyar pedagógustársadalom jelentős hányada vallja, így az ’hagyományosnak’ tekinthető. Ennek hátterében (véleményem szerint) részben az áll, hogy a szociális-társadalmi viszonyok direkt összefüggést mutatnak az iskola által premizált készségekkel és képességekkel, és ha az iskola pedagógusai a felzárkóztatás és a tehetséggondozás feladatát osztályszinten is szétválasztják, a könnyebb, kevesebb frusztrációval járó munka lehetőségéhez is hozzájutnak.

Az ilyen alapú ’szétválasztás’ azonban (ahogy az imént jeleztem) szociális-társadalmi és etnikai alapú szétválasztást is jelent, aminek össztársadalmi szintű kára meg sem becsülhető. A ’felzárkóztatás’ a magyar gyakorlatban ugyanis nem vezet a meglévő különbségek csökkentéséhez, sőt azokat felerősíti.”

A kisebbségi ombudsman összességében azt a következtetést vonta le, hogy „Gyöngyöspatán látszólagosan rendeződtek a helyi viszonyok, de voltaképpen a félelmek, kölcsönös bizalmatlanság, gyanakvás és elkülönülés nem múlt el, sőt a mindennapok legitim részévé vált”. Példaként említi, hogy a polgármester irodájában a Magyar Gárda különböző jelképei vannak kirakva.

Kállai Ernő ajánlásaival és javaslataival megszólítja a belügyminisztert, Gyöngyöspata képviselőtestületét, a Heves Megyei Kormányhivatal vezetőjét, az országos rendőrfőkapitányt, illetve a Heves Megyei Főügyészség vezetőjét.

A kisebbségi biztos önálló intézménye a parlament döntésének értelmében ez év végével megszűnik.

Zsolt Melinda, TASZ