Idősebb Cári István 2011. február 25-én hajnalban disznóvágásra készülődve lett rosszul. Fia és a helyszínen tartózkodó ismerősök hiába hívták a közelben lakó háziorvost, hiába mentek a házához, majd hívtak mentőt is, a doktornő nem segített, a mentők pedig későn érkeztek.
A VIDEÓÉRT kattintson a tovább gombra!
A történtek miatt ifj. Cári István feljelentést tett, a rendőrség segítségnyújtás elmulasztása miatt nyomoz. A TASZ a Magyar Orvosi Kamara előtt zajló etikai vizsgálatban képviseli ifj. Cári Istvánt. Az első fokon hozott határozat azt állapította meg, hogy a doktornő nem követett el etikai vétséget, igaz, egyelőre csak azt vizsgálták, hogy amikor végül lejött a halottszemlét elvégezni, miként viselkedett.
Az egészségügyi törvény és a folyamatos egészségügyi ellátásról szóló rendelet alapján a szintén megindított ÁNTSZ vizsgálat nem marasztalta el a doktornőt arra hivatkozva, hogy nem őt kellett volna hívni, hanem az ügyeletet. Ugyanakkor az egészségügyi törvény kötelezi az egészségügyi dolgozókat, így a háziorvost is, hogy ún. sürgős szükség esetén, helytől és időtől függetlenül, az adott körülmények között a tőlük elvárható módon és a rendelkezésre álló eszközöktől függően az arra rászoruló személynek elsősegélyt nyújtsanak, illetőleg a szükséges intézkedést haladéktalanul megtegyék. Sürgős szükségnek az olyan helyzeteket nevezzük, amikor az azonnali egészségügyi ellátás hiányában a beteg közvetlen életveszélybe kerülne, illetve súlyos vagy maradandó egészségkárosodást szenvedne. A törvény még arra is kitér, hogy ha nem egyértelmű, hogy ilyen helyzet áll-e fenn, akkor az egészségügyi dolgozónak úgy kell eljárnia, mintha az állna fenn. Álláspontunk szerint elvárható lett volna a háziorvostól, hogy a telefonhívás és egy újságnak adott nyilatkozat tanúsága szerint az általa észlelt kiabálás okáról meggyőződik, és eleget tesz az életmentésre irányuló kötelezettségének.
Az etikai biztosság – egyelőre nem jogerős határozatában - úgy döntött, hogy a háziorvos nem sértette meg a tanúsított magatartásával a rá vonatkozó szabályokat, így azokat sem, amik a betegekkel való bánásmódról, az emberi méltóság tiszteltben tartásáról is szólnak. Igaz, ifj. Cári István nem volt ebben az ügyben betege a doktornőnek, mégis úgy véljük, hogy ez az eset rávilágít arra, hogy miért olyan nehéz bizonyítani az emberi méltóság megsértését az egészségügyi ellátással kapcsolatos panaszok miatt indult eljárásokban.
