A gyöngyöspatai önkormányzat több mint egy éve tartó jogsértésének vethet véget a Heves Megyei Kormányhivatal március elején hozott döntése, mellyel egy olyan helyi rendelet hatályon kívül helyezését kéri, amivel szociális segélyből élő családokat fosztanak meg bevételüktől teljesen abszurd okokra hivatkozva. Épp a legszegényebbeket. Már nem először. Gyöngyöspata megpróbál Érpatak nyomába eredni.
22800 forint havonta. Ennyi pénz jár szociális segélyként azoknak a családoknak, akik nem jogosultak munkanélküli segélyre. A kifizetéseket központilag szabályozzák, azonban a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény felhatalmazást ad a települési önkormányzatoknak, hogy a bérpótló juttatások kifizetéséhez a központilag szabályozottakon túl további feltételeket is megállapíthassanak: helyi rendeletben írhatják elő a lakókörnyezet rendezettségének biztosítását. Tudjuk jól, tiszta udvar, rendes ház.
„35. § (2) A települési önkormányzat rendeletében a bérpótló juttatásra való jogosultság egyéb feltételeként előírhatja, hogy a kérelem benyújtója, illetve az ellátás jogosultja a lakókörnyezete rendezettségének biztosítására vonatkozó, a rendeletében megállapított feltételeket teljesítse. A lakókörnyezet rendezettségének biztosítása körében a kérelmező vagy jogosult által életvitelszerűen lakott lakás vagy ház és annak udvara, kertje, a kerítéssel kívül határos terület, járda tisztán tartása, az ingatlan állagának és rendeltetésszerű használhatóságának, valamint higiénikus állapotának biztosítására irányuló kötelezettség írható elő. A rendeletben megállapított feltételek teljesítésére a kérelmezőt, illetve a jogosultat megfelelő, de legalább ötnapos határidő tűzésével a jegyzőnek - az elvégzendő tevékenységek konkrét megjelölésével - fel kell szólítania.”
Munkanélküliek jövedelempótló támogatása, rendszeres szociális segély, rendelkezésre állási támogatás, bérpótló juttatás, foglalkoztatás helyettesítő támogatás az egyik oldalon, közhasznú munka, közcélú munka, közmunka, közfoglalkoztatás a másik oldalon. Ezekkel a megnevezésekkel illette a törvényalkotó magyar politikai elit a rendszerváltás utáni magyar társadalom legnagyobb horderejű társadalmi problémájára adott szociális válaszokat. Az átkeresztelések vehemenciája, az inaktívvá váló tömegek drasztikus elszegényedését tompítani igyekvő intézkedések, a segélyezés gyakorlatának elképesztő dinamikája is jól mutatja a probléma összetettségét, illetve a szociál- és foglalkoztatáspolitikai szakmai kihívás nagyságát.
A jogosultsági feltételek, a különféle kötelezettségek, az engedmények, a segély/juttatás/támogatás összegének számítási módjának folyamatos változása, az együttműködési kötelezettség gumiszabályának állandó rángatása mellett megjelent egyre erősebben, a szubszidiaritás, a helyi feltételek kialakításának, szabályozásának lehetősége. Ha eddig színes volt a paletta, ezután lett igazán az, a helyi árnyalatok, tónusok keveredésével kialakult az a nyomasztó, szürke árnyalat, mely a mostani aktív korúak ellátási rendszerét szomorúan beborítja. Ez a szürkeség nem homogén, a helyi megoldások meggyőző ötletességével, az érdemtelenség, megbélyegzettség és kirekesztés hallatlan változataival találkozhatunk, ehhez a települési demokratikus autonómiát gyakorló testületek kreativitása biztosítja a gyönyört.
Ezek közül minden bizonnyal a modellé avanzsáló érpataki vezet, ahol a segély jogosultsági feltételei miatt a kérelmező az egészséges személyiségfejlődéshez szükséges életteret biztosítandó lakásbővítésbe foghat; a méltó emberi élet tárgyiasult feltételeinek mindegyikét biztosítania kell; ha északi fekvésű a bérelt ingatlan, akkor azt 180 fokkal el kell fordítania, hogy száraz és napos legyen; ha bérlő, akkor a bérbeadóval folyó jogvita esetén kizárja magát a segélyből, a padlót sikálnia kell, és ruháit tiszta helyen kell tárolnia – az elképesztő sort hosszan lehetne folytatni. Csak az érzékeltetés kedvéért, a szempontokat az abc legelejétől kezdve, egészen az u betűig terjedő betűjelekkel szedték sorrendbe.
A modell másolásába fogó gyöngyöspatai önkormányzat ennél jóval szerényebb, megengedőbb:
"a) Az ingatlan udvarán 1 db szeméttároló edény elhelyezése és rendeltetésszerű használata, ürítésének biztosítása a szemétszállítást végző szolgáltató céggel kötött szerződés alapján;
b) A lakáshoz tartozó udvar, kert rendben tartása, rendeltetésszerű használata, művelése, a fű szükség szerinti nyírása, kaszálása, különös tekintettel az esetlegesen ott található szemét és lom eltávolítására;
c) Az ingatlana előtti járdaszakasz, járda hiányában 3 méter széles területsáv, vagy ha a járda mellett zöld sáv is van, az úttestig terjedő teljes terület tisztántartása;
d) Az ingatlana előtt lévő járdaszakasz melletti nyílt árok, és ennek műtárgyai tisztántartása, a csapadékvíz elvezetéséről való gondoskodás;"
Tehát Gyöngyöspatán a szociális segély juttatásának egyik feltétele, hogy a kérelmező kifizesse a szemétszállítási díjat. Amennyiben ezt a kérelmező, jogosult nem tudja igazolni, úgy megszegi az együttműködési kötelezettségét, és adott esetben 3 évre kizárja magát a segélyezés rendszeréből. Akkor is elesik a 22800 forintos segélyből, ha egyhavi, ezer forintos hátraléka van, mivel a fenti a) pontot a jegyzőnek, szociális ügyintézőnek bemutatott befizetett csekkszelvénnyel kell igazolni.
Az alkalmazott logika erősen sántít. Az elvárt tisztaság anélkül is megvalósulhat, hogy valaki kukában tartaná a szemetét, hiszen gyűjtheti például szelektíven a hulladékát, komposztálhat az udvarán. És ha még ez sem lenne elég: ingatlantulajdonosként, vagy akár használóként, függetlenül a szociális juttatásoktól, anyagi helyzettől, környezetvédelmi elkötelezettségtől, mindenki köteles igénybe venni a szemétszállítási közszolgáltatást, ennek elmaradása esetén a tartozása köztartozásnak minősül, azaz adók módjára behajtható.
A fenti, ifjabb Farkas János, a gyöngyöspatai nemzetiségi önkormányzat elnökének beadványában is megfogalmazott érvek meggyőzték a kormányhivatalt is, jogszerűtlennek minősítette a vonatkozó helyi rendeletet, és hatályon kívül helyezését és újraszabályozását kérte.
Alább egy részlet a 2011.01.31-i képviselőtestületi ülés jegyzőkönyvéből:
"Farkas János CKÖ elnöke
Tájékoztatja a jelenlévőket, hogy a Bem, Hegyalja és Sövény úti kisebbségi családok megkötötték a szerződést a szolgáltatóval, mégsem viszik el a szemetet. A szolgáltató az utak minőségére hivatkozik. Intézkedést kér az ügyben.Tábi László polgármester
A szelektív hulladékgyűjtők ürítését az önkormányzat fizeti, amely elég komoly költséget jelent. Ígéretet tesz arra, hogy a közmunkások igénybevételével megoldja az útproblémát."
A történet ezzel együtt kerek. A gyakorlatban a szemétszállító cég nem ment a zömmel romák lakta utcákba az utak állapota és az alacsony légvezetékek miatt annak ellenére, hogy az önkormányzat gondoskodott arról, hogy a szolgáltatás díját mindenki befizesse.
Nagyításhoz klikk ide (pdf)!
Simon Mihály és Zsolt Melinda, TASZ
