3200 forint értékű fa volt egy borsodbótai férfi taligájában, mikor rendőrök vették körül, bilincsbe verték, majd 17 és 19 éves fiával együtt az ózdi fogdába vitték. Három napig tartották bent őket. A 17 éves fiút annak ellenére, hogy kiskorú, úgy hallgatták ki, hogy nem kapott törvényes képviseletet, illetve úgy írattak alá vele több papírt is, hogy azok tartalmával nem volt tisztában.
A 4 gyerekes borsodbótai édesapa csaknem 10 éve munkanélküli, előtte közel 20 évig bányászként dolgozott. Büntetlen előéletű. Gyerekei iskolába járnak, szakmát tanulnak. A férfinek jelenleg nincs jövedelme, az édesanya tartósan munkanélküli, közhasznú munkavégzéssel havonta 28 ezer forintot keres, emellett még 26 ezer forint családi pótlékban részesülnek. A 6 fős családnak ennyi pénzből nem mindig marad ételre, így jött az ötlet, hogy egy ismerősnek, aki nyitott volt az ötletre, eladnak fát 3000 forint értékben.
Tavaly októberben az édesapa útnak indult az erdőbe, a két nagy fia vele tartott, kérdésként se merült fel, hogy hagyják-e az édesapjukat egyedül cipekedni, természetesnek tartották, hogy mennek. Rég ottfeledett fadarabokat gyűjtöttek össze, és este egy taligán elvitték az ismerősüknek. A rendőrök ekkor jelentek meg, ránéztek a fára, és rögtön megbilincselték őket.
Gyorsított eljárással született határozat: a három nap fogda után az édesapának 39 ezer forintos szabálysértési bírságot kellett fizetnie, amiből levontak végül 4 ezret, mert három napot ült már, az egyik fiúra 19 ezer forintos bírságot szabtak ki, nála is ez csökkent 4 ezerrel a három nap fogda miatt. Az erdészetnek emellett 30 ezer forint kártérítést kellett fizetniük.
Az édesapával szembeni szankcióknak ezzel nem volt vége, kiskorú veszélyeztetése miatt büntetőeljárás indult ellene, mivel vele volt 17 éves fia.
„A kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy, aki e feladatából folyó kötelességét súlyosan megszegi, és ezzel a kiskorú testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődését veszélyezteti, bűntettet követ el, és egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő” – rendelkezik a Büntető Törvénykönyv.
A bíróságnak a törvény rendelkezése alapján tehát azt kellett vizsgálnia, hogy az aktív részvétel a szabálysértésben mennyiben veszélyeztette a 17 éves gyerek testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődését, illetve hogy az édesapa súlyosan megszegte-e szülői kötelességét. A veszélyeztetésnek a törvény szerint a bűncselekmény megállapításához súlyos kötelességszegéssel kell megvalósulnia, ami a bírói gyakorlat szerint többnyire folyamatos vagy rendszeres magatartáson alapul.
Kérdés, hogy mennyire életszerű egy 17 éves fiú esetében, hogy ne tartson az édesapjával az erdőbe fát gyűjteni, miután szembesül egy családi krízishelyzettel. Az édesapa büntetlen előélete is azt mutatja, hogy a gyerek fejlődésében meghatározó szerepet játszó szülői minta 17 éven keresztül nem az volt, hogy a megélhetést lopással kell biztosítani. Erősen megkérdőjelezhető tehát, hogy a fiatalkorúnak az egyszeri, túlélést biztosító, és igen alacsony értékre elkövetett lopásban való részvételével az apa megvalósította a kiskorú veszélyeztetése bűncselekményt.
A jogilag is majdnem felnőttnek számító fiú erkölcsi fejlettségét talán az bizonyítja a legjobban, hogy magától felmérte az adott helyzet súlyosságát, és részt vállalt annak megoldásában. Tény ugyanakkor, hogy tettükkel szabálysértést követtek el, amiért meg is bírságolták őket.
Az édesapát kiskorú veszélyeztetéséért első fokon egy év két hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték.
Kérdésként merül fel így az is, hogy mennyiben szolgálja a gyerek érdekét az, hogy végigéli, ahogy az édesapját meghurcolják egy anyagi helyzetéből adódó krízishelyzet miatt – még akkor is, ha tettével valóban szabálysértést követett el.
A férfi jogi képviseletét a TASZ látja el, az ítélet ellen fellebbezést nyújtottunk be.
„Úgy segítettem anyámnak, ahogyan tudtam. Vizet árultam a Világ moziban. Fát és szenet loptam a Ferencvárosi pályaudvarról, hogy legyen fűtenivalónk” – írja József Attila Curriculum Vitae című vallomásában.
Zsolt Melinda, TASZ
