„Elvisszük a jogot a teljes elszigeteltségben élő, ezért minden jogérvényesítési lehetőséget nélkülöző közösségekhez” – olvasható a TASZ weboldalán. Mára 15 TASZPONT működik az országban, interjúsorozatunk ezek működését mutatja be.
Csóka Károllyal, a sajóbábonyi TASZPONT vezetőjével beszélgettünk.
Hogyan lett TASZPONT-vezető?
2009 novemberében kezdődött, amikor egy jobbikos képviselő lakossági fórumot hirdetett Sajóbábonyban, ahova a romákat nem engedték be. A rendezvény bejelentésekor pedig egyáltalán nem volt szó arról, hogy gárdisták jönnek – végül többen voltak, mint a helyi lakosok. Utólag kiderült, hogy azzal fenyegették a polgármestert, hogy ha nem bocsátja rendelkezésükre az általános iskolát erre az alkalomra, akkor gárdista vonulást rendeznek Sajóbábonyban. Végül konfliktus tört ki, összecsaptak a gárdisták és a cigányok. Egy Suzukit összetörtek, de személyi sérülés szerencsére nem történt.
A hétvégi események után hétfőn a polgármesteri hivatalban tartottak egy megbeszélést, akkor ismerkedtem meg a Juhász Péterrel. A megbeszélésen felróttam a polgármesternek, hogy a település első embereként nem akadályozta meg, hogy elszabaduljanak az indulatok, hiszen azokat, akik nem sajóbábonyiak, a rendőrség kivezényelhette volna a településről, a helyieket pedig hazaküldhették volna. Arról is szót ejtettem, hogy semmiféle segítséget nem ad a romáknak, a Sajóbábonyban működő Észak-Magyarországi Vegyiművekben is csak jó, ha öt helyi cigány dolgozik, a többi nem idevalósi.
A beszélgetés után odajött hozzám a Juhász Péter, és egy névjegyet nyomott a kezembe, hogy hívjam, ha bármiben segítségre van szükségem. Azokban a napokban zajlottak itt az események, úgyhogy hívtam is, ő pedig jött, és elkezdtünk beszélgetni. Akkor vetette fel, hogy legyek TASZPONT-os, én pedig szívesen elvállaltam, hiszen korábban is aktívan részt vettem a helyi életben.
Mikor és hogyan kezdett helyi ügyekkel foglalkozni?
Már rég szemet szúrt, hogy gyakran az embereket olyan dolgokra kényszerítik, amelyek szerintem helytelenek, sőt, jogtalanok. Sokszor előfordult például, hogy a romákat 20 ezer forintra büntették, mert kopott volt a bicikli gumija, és engem nagyon zavart ez a nyílt diszkrimináció. Nem hagytam annyiban ezeket az eseteket, rendre szóvá tettem: bejártam a polgármesteri hivatalba, megkerestem a helyi rendőrparancsnokot, és megkérdeztem tőle, jogosnak tartja-e, hogy olyan embereket büntetnek meg ekkora összegekre, akik nem is követtek el semmit, mindössze kopott a biciklijük gumija.
Amikor aztán elindult a TASZ Szólj bele! programja, egyre jobban képbe kerültem a lehetőségeinkkel, így az egyes ügyek jogi hátterével is. Alapvetően korábban is tájékozott voltam, de rengeteget számít, hogy szinte napi kapcsolatban lehetek a TASZ-os ügyvédekkel. Amikor csak szükségem van rájuk, legyen az akár hétvége, mindig elérhetőek.
Hallott korábban a TASZ-ról?
Igen, ismertem, sokszor láttam őket a tévében, olvastam róluk. Számítógépem és internetem is már rég van, de korábban nem igazán kötött le, odaültem, elolvastam, rákerestem, ami érdekelt, de ennyi. Mióta megismertem a TASZ-osokat, azóta a szabadidőm elég nagy részét töltöm a gép előtt, próbálok megosztani minél több hasznos információt, keresek lehetőségeket, pályázatokat, rendezvényeket szervezek. Tartottunk egészségnapot a Vöröskereszttel, hogy minél többen járjanak szűrővizsgálatokra, sikeres volt az Olvassunk együtt! program. Most a falunapon dolgozunk, és azt tervezem, hogy arra a napra kiköltöztetem számítógépestül a TASZPONT-ot, hogy bátorítsam az embereket, jöjjenek minél többen.
Hogyan telik egy napja?
A Robert Bosch gyárban dolgozom Miskolcon, különböző gépeket szerelünk, én részt veszek az ellenőrzésben és a csomagolásban. Amikor délelőttös vagyok, fél 4-kor kelek, délután 4 körül érek haza, az ilyen heteken szombaton is dolgozom. Ha délutános vagyok, 2-kor kezdődik a munkaidőm, és éjfélre már itthon szoktam lenni. A szüleim betegek, ápolom, gondozom őket, aztán elindulok a településen, és beszélgetek az emberekkel, hogy van-e problémájuk. Bár az utóbbi időben már nem is annyira kell mennem, maguktól keresnek, ha szükségük van segítségre. 3000 lakos van, és szinte mindenkit ismerek, de az biztos, hogy engem mindenki ismer.
Ennek vajon mi lehet az oka?
A szüleim és én is mindig próbáltunk úgy élni, hogy hasznos tagjai legyünk a magyar társadalomnak. Velünk soha nem volt probléma, a négy húgom és én is, tisztességesen jártunk iskolába, aztán rendesen dolgoztunk. Sajóbábonyról amúgy nem is lehet azt állítani, hogy rasszista település, rengeteg a vegyes házasság, a mi családunkban is van erre példa. Sajnos mióta a gárdisták megjelentek, többen felbátorodtak, és nyíltan vállalják a korábban titkolt cigányellenes nézeteiket, de a többségre nem ez a jellemző. A közelmúltban például létrejött egy burkoltan jobbikos polgárőr egyesület, de nem túl népszerűek a lakosság körében. Nem is nagyon látni már őket, inkább a hivatalos sajóbábonyi polgárőrséggel szoktunk találkozni.
Ez azt jelenti, hogy nincsenek konfliktusok a romák és a nem romák között?
Nálunk a lakosság nem úgy gondolkozik, hogy az ellentétek szítása a megoldás. A megértés és az elfogadás előbbre visz. Sokkal jobb így az élet a településen, hogy nem vagyunk harcban egymással. Szerintem a cigányoknak és a nem cigányoknak úgy kéne együtt élniük, mint a jó szomszédoknak, sose szabad áskálódni.
Az iskolában szoktam erről beszélgetni a cigány gyerekekkel, próbálom elérni náluk, hogy fontosnak érezzék a tanulást, mert akkor lesz munkájuk, és meg tudnak élni, nem szorulnak rá a lopásra. Ha azt a példát látják maguk előtt, hogy a szüleik isznak, nem dolgoznak, és ha megkapják azt a kis pénzt, eljátékgépezik, akkor azzal a tudattal nőnek fel, hogy mindent nélkülözniük kell, ami a nem cigány gyerekeknek megvan. Egyszer pedig nekik is lesz gyerekük, ezért meg kell érteniük, hogy nem adhatják tovább ugyanazt az életmódot, amit a szüleiktől láttak. Azt szoktam nekik tanácsolni, hogy keressenek egy példaképet, amilyenek lenni szeretnének, mert gyakran a szülők nem alkalmasak erre a szerepre. Idén egyébként a 27 végzős gyerek közül egy kivételével mindegyik továbbtanul.
Önnek milyen végzettsége van?
Van egy szakmám, vas- és fémszerkezet-lakatos és hegesztő. Amúgy nem ezzel a végzettséggel sikerült munkát találnom, amit a Bosch-nál végzek, az nem vág a szakmámba, ide egy ismerősön keresztül kerültem. Azt látom, hogy egyre kevésbé számít, mit tanul az ember, főleg ebben a régióban. Ezért is próbálok minél több oktatáson részt venni, még csak 32 éves vagyok, és nem a gyártósor mellől szeretnék nyugdíjba menni.
Akkor a gyerekeknek mit mond, mikor a továbbtanulásról van szó? Ha tanulnak, azért találnak munkát?
Persze, próbálok odafigyelni mindegyikükre. Mikor látom, hogy lassan befejezik az iskolát, azon vagyok, hogy segítsek nekik állást keresni: ismerősökön keresztül, megtanítom őket önéletrajzot írni, hogy kell egy állásinterjún megjelenni, hogy kell ott viselkedni, mit kell mondani, hogy jó benyomást tegyenek a munkáltatóra.
Hogy van ideje minderre a munka mellett?
Főleg hétvégén van időm, és már leszoktam a pihenésről, de azért indulok pályázatokon is, próbálok támogatót találni. Ha tényleg tenni akar az ember, akkor áldozatot kell hozni. Persze sajnos vannak olyan emberek, akiket nem lehet megváltoztatni, akármit is teszek, de ezen túl kell lépni, nem szabad megállni, mindig menni kell előre.
Hogyan segíti ezt a tevékenységet a TASZ?
Nem vagyok magamra hagyva. Korábban is tudatos és tájékozott voltam, de most sokkal magabiztosabb vagyok, több információhoz jutok. Nagyon sokat köszönhetek a Juhász Péternek, és az ingyenes jogsegélyszolgálat is rengeteget számít. Most is éppen folyamatban van egy közérdekű adatigényléses ügy.
Az eset még 2009-ben kezdődött, az önkormányzat hozott egy határozatot, hogy mindenki, akinek nincs a házában ivóvíz, köteles beköttetni. Ez 12 családot érintett. Mivel nem volt pénzük a kivitelezésre, az önkormányzat vállalta, hogy a költségeket megelőlegezi számukra, és részletekben fizethetnek. Arról szólt a megállapodásuk, hogy a kerti csapok kivitelezése 150-180 ezer forintba kerül majd. A munkálatok elvégzése után kiderült, hogy a költség 500 ezer forintra emelkedett.
Elkezdtem számolgatni, hogy vajon mi kerülhet ilyen sokba egy kerti csap beépítésén. Megemlítettem a TASZ-osoknak, és azt tanácsolták, hogy írjak egy közérdekű adatigénylést, amiben rákérdezek a részletekre. Beadtam, de a jegyző nem válaszolt, így beadtam újra, végül összesen hat vagy hét alkalommal, az első már vagy másfél éve volt. Válasz még mindig nem érkezett. Küldtem levelet is, amiben felhívtam a jegyző figyelmét, hogy ha nem válaszol, az ügyet jogi útra terelem. Megkerestem személyesen is, de csak a pofámba röhögött. Nevessünk, gondoltam, majd meglátjuk, ki nevet a végén.
Hol tart most az ügy?
Jó hírem van, ez a jegyző már nem jegyző, és pár nap múlva lesz a bírósági tárgyalás. Megkerestem az ombudsmant is, őt is tájékoztattam a visszaélés gyanújáról. A jegyzőt időközben a testület leváltotta, miután az egyik képviselő, Sebők Lajos, aki sokat segít a helyi cigányoknak, mellém állt. Közben egyeztettem az érintett családokkal, akiknek például kiszámláztak olyan munkákat, amiket el se végeztek, az átvétel pedig megrendelőként az önkormányzat felelőssége lett volna. Az addig szép dolog, hogy az önkormányzat meghitelezi a lakosoknak, de végül nekik kell kifizetni a teljes összeget.
Milyen problémákkal keresik fel leggyakrabban a TASZ jogsegélyszolgálatát?
Sok embert büntetnek meg lovasszekéren vagy biciklin, bár egyre csökken azoknak az eseteknek a száma, mikor kopott gumiért 20 ezer forintos bírságot szabnak ki. Úgy érzem, hogy a TASZ jelenlétével sokat javult a helyi romák helyzete. Tisztában vannak a jogaikkal és a kötelezettségeikkel. Mindenkinek mondom, hogy ha igazoltatják, és igazságtalannak érzik az eljárást, mondják azt a rendőrnek, hogy majd bemennek a Csóka Karcsihoz a TASZPONT-ba. Úgy tűnik, ez működik. Lassan már az is elég, ha az ember TASZ-os pólóban van. Ha tehetősebb lennék, az ország minden településén nyitottam volna már TASZPONT-ot.
Na, de ki az a Juhász Péter?
Zsolt Melinda, TASZ
