Határozott zavar érzékelhető a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület feloszlatásáról szóló per harmadik tárgyalási napján. Mucsi Erika bíró számára nem világos, hogy a Roma Polgárjogi Mozgalom és a polgárőrség között mi a különbség. De nem is ez a legnagyobb baj. A strukturális munkanélküliség és a megélhetési bűnözés korrelációját vizslatja, miközben rasszista cselekményeket szisztematikusan elkövető hordát kellene feloszlatnia. Beszámoló a Gyulai Törvényszéken történtekről.
A gyerekek nem fogták fel mókának az eseményeket? Nem utánozták a bácsikat, nem játszottak katonásdit? – hangzik el a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület (SZJPE) feloszlatásáról szóló tárgyaláson a Gyulai Törvényszéken. A kérdést Mucsi Erika bíró teszi fel, aki a tanúként beidézett idősebb Farkas Jánost faggatja a tavasszal Gyöngyöspatán történtekről. A Roma Polgárjogi Mozgalom egykori országos alelnöke, a Gyöngyöspatai Cigány Kisebbségi Önkormányzat volt elnöke csak annyit mond: nem bírónő, a gyerekek bepisiltek, féltek iskolába járni, és pszichológus kezelte őket több hónapon keresztül.
A kérdések alapján egyre valószínűbb, hogy nem egyszerű tudatlanságról van szó, a bíró kész koncepcióval a fejében hallgatja ki a gyöngyöspatai cigány közösség egyik vezetőjét.
Mi volt pontosan a félelemkeltő az SZJPE ottlétében?
A gyerekeket kísérgették, a tanárok az iskolaudvarra is bejutó egyenruhásokkal riogatták a gyerekeket, az asszonyokat a boltba is bekísérték, mindenki ellen irányuló inszinuáció, kollektív bűnössé kiáltottak ki egy majdnem fél ezres roma közösséget.
De önmagában a kísérgetés miért okoz félelmet? Akinek tiszta a lelkiismerete, miért fél?
Bírónő, ha Ön egy 2000 fős faluban él, ahova megérkezik 800 cigány, megijedne?
Január végén járunk, az SZJPE feloszlatására indított per harmadik tárgyalási napján. Az eljárást az ügyészség indította a tavaszi gyöngyöspatai események miatt. A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) már április közepén azzal a kérelemmel fordult a Békés megyei főügyészhez, hogy indítson törvényességi felügyeleti vizsgálatot a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesülettel szemben, és kezdeményezze a bíróságnál a szervezet megszüntetését.
A NEKI, és a civil szervezettel egyetértve az ügyészség álláspontja szerint is a polgárőr tevékenység folytatására létrehozott szervezet tevékenysége sérti az egyesülési jogról szóló törvény rendelkezését, amely szerint ezen jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt és bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével. A NEKI álláspontja szerint a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület nyíltan romaellenes nézeteket vall, tevékenysége a szélsőséges nézetek terjesztésére, helyi roma közösségek provokálására és zaklatására terjed ki elsősorban.
Lényegében ugyanerre a megállapításra jutottunk mi is, álláspontunkat a 2011. szeptemberében kiadott árnyékjelentésben fogalmaztuk meg részletesen.
A január 23-i tárgyaláson idősebb Farkas János mellett tanúként hallgatják meg szintén a gyöngyöspatai cigány közösség képviseletében ifjabb Farkas Jánost, továbbá Tábi Lászlót, a település tavasszal, a Jobbikhoz kötődő önjelölt polgárőr csoportok érkezése következtében lemondásra kényszerült polgármesterét.
Mucsi Erika a meghallgatást a volt polgármesterrel kezdi, de még előtte a SZJPE képviseletét ellátó ügyvéd kérésére türelmesen bevárja, hogy a jelenlévő alperesi szurkolótábor kiegészüljön. Néhány perc elteltével sűrű adjonazistenek közepette bebakancsozik 25-30 hadfi. A felállás a megszokott, bíróságra nem illő harsány vihogással reagálnak az elhangzottakra – következetesen a megidézettek megszégyenítését célozva.
A bíró Tábi Lászlónál elsőként a „munkaerő-piaci barométer és a patai etnikai mikroklíma” összefüggéseit próbálja feltárni a közbiztonság függvényében.
A rendőrség képes volt megbirkózni az elharapózó bűnesetekkel? Voltak-e tettenérések, mivel bizonyítható a bűncselekmények etnikai kötődése? A kamaszok kihívó viselkedése alkalmas volt-e félelemkeltésre? Mikor merült fel először a külső segítség?
A rendőrségi felderítési arány romlott, tettenérésekről nem tud, a verbális erőszak valós félelmet szült, az idősebb asszonyok nem mertek templomba menni vasárnap. Egyre többen firtatták az önkormányzat felelősségét, követelték a határozottabb fellépést, a problémák megoldásának rendészeti megközelítése uralkodó vált. Az önkormányzatnak ugyanakkor kevés jogi mozgástere volt, a csellengő fiatalok szüleivel kezdeményeztek megbeszéléseket, a próbálkozásokat nem koronázta siker. A külső segítséget egy helyi lakos, egyben a Jobbik helyi tagozatának vezetője kérte Vona Gábor országgyűlési képviselőtől.
Vona Gábor neve többször felbukkan, a bírónő következetesen nem ejti ki a nevét, a titulust rosszul használja, a Jobbik megyei elnökeként kerül a jegyzőkönyvbe is.
A segítség március első napjaiban érkezett 20 fős polgárőr osztag képében, az első két hétben csak az SZJPE képviseltette magát – folytatja a volt polgármester. Lassan összeáll a kép, hogy a CKÖ a kezdetektől jelezte, félelmet kelt a romákban az önkényes járőrözés, és még csak ezután érkezett Gyöngyöspatára a barna ruhát viselő Betyársereg, a zöldbe öltözött Véderő, illetve folytatta tevékenységét a fekete ruhás SZJPE.
Az ügyész a járőrözés útvonalairól kérdezi a tanút, illetve összecsengést keres a betiltott Magyar Gárda tevékenységével. Nyilván nem véletlen. Az SZJPE ügyvédje azt próbálja firtatni, hogy Farkas Jánosék generálták a rettegést a cigány közösségben. Nem jár sikerrel, azt azonban mintha ki tudná mondatni, hogy az SZJPE a Véderőhöz és a Betyársereghez képest mérsékeltebb volt.
A szünet után idősebb Farkas János kerül sorra, Mucsi Erika a közbiztonságot érintő kérdésekkel indít.
A kamaszok megkeserítették az idős, kiszolgáltatott emberek mindennapjait?
Előfordultak szemtelenebb fiatalok, de a hídon történő sarcolás, és a többi ehhez hasonló történet mind rosszindulatú, gyűlöletszító mítosz. Össze sem lehet hasonlítani a több-tíz majd több-száz fős osztagok rasszista indíttatású, a romákat létükben fenyegető ostromát, a mindennapos katonai menetelést, a hajnali éneklést, az állandó provokációt.
A hadfiak kórusa közben egyre jobban belelendül. Az ajtonálló-teremőr is intenzív mimikával követi a tárgyalást, élénk szemkontaktusa van a közönséggel, együtt mosolyog, olykor ingatja a fejét. A szabadcsapatokat tárt karokkal várta sok helyi lakos, koszt-kvártélyt biztosítottak, pénzbeli támogatás is nyújtottak nekik – folytatja idősebb Farkas János.
Mit gondol, miért örültek a helyiek az SZJPE-nek?
Megrendezett politikai színjátékról van szó, az erélytelen önkormányzati vezetést megkerülve, a szélsőséges parlamenti párt támogatásával maga mögött, a helyi Jobbik vezetője, Juhász Oszkár elérte a regnáló polgármester lemondását, és megnyerte a választást. Szervezett akcióról van szó, melyet a többségi lakosok nem fogtak fel az események forgatagában.
A bíró többször is próbálkozik a Jobbik retorikájából ismerős fordulattal, mely szerint a Gyöngyöspatán tevékenykedő jogvédők segélyeket, adományokat osztottak. A jogvédők magukat hozták, nem adományokat, a Vöröskereszt osztott adományokat – hangzik a válasz. Mucsi Erika számára nemcsak ez okoz zavart, kiderül, hogy nem pontosan érti a Roma Polgárjogi Mozgalom és a polgárőrség közötti különbséget. Az ügyész segít, pontos definíciót nem ad, a bíró eloldalog a lápos talajról, és folytatja az átélt félelem végső bizonyítékainak kutatását, mert valamit nagyon nem ért. Azt firtatja, hogy miért gond az, ha az iskolából egyedül hazajövő gyerkőcöt a polgárőrök édesanyja meleg kebeléig kísérnek.
A meghallgatás folyamát átlengi az egyre inkább diabolizált Véderő-Betyársereg vs. közbiztonságpárti, mérsékelt, az állami erőszak-monopólium jótékony kiegészítőjének, a SZJPE-nek kettőssége. Hasonló felhanggal zajlik ifjabb Farkas János meghallgatása is.
Farkaséknak végül nem sikerül megértetni a bírónővel a barna-zöld-fekete ingesek jelenlétének iszonyát – mintha a vér hiányozna a történetekből, arra irányulnak a sóvár kérdések. Vér nincs, a jogvédők a negyedik bírói kérdésre sem osztottak segélyt, hogy jobban féljenek a romák, és ezzel teleharsogják a sajtót. Ez viszont egyre ingerültebbé teszi a bírót. Azt a bírót, akinek az lenne a feladata, hogy eldöntse, feloszlatja-e a SZJPE-t.
Annyira nehéz dolga nem is lenne a mérlegeléskor, nem kéne messzire mennie, felmerült már hasonló kérdés a közelmúltban. 2011 májusában, a gyöngyöspatai történésekre adott hatósági válaszok hiányát elemző jogi állásfoglalásunkban (pdf) felhívtuk a figyelmet arra, hogy a SZJPE tevékenységének megítélésekor épp az erős hasonlóság miatt a Magyar Gárdát feloszlató bírói ítéleteket érdemes alapul venni. A Fővárosi Ítélőtábla kimondta, hogy a Magyar Gárda rendezvényein erőszakos cselekmények ténylegesen nem történtek, de – ahogy azt az Ítélőtábla is körülírta – a releváns tényekből, körülményekből adódóan valamennyi helyszínen nyilvánvalóan jelenlevő ún. foglyul ejtett közönségre is figyelemmel, az erőszak közvetlen, egyéni jogok sérelmével is fenyegető veszélye fennállt. Ugyanez elmondható a cigánysorokon masírozó, önmagukat polgárőrnek, vagy a rendvédelem érdekében fellépőnek nevező emberekről Gyöngyöspatán. Önmagában tehát az, hogy nincs erőszakos cselekmény, még nem teszi jogszerűvé az egyenruhában, fenyegetően való fellépést, amely kumulatív hatását tekintve megfélemlítő, kirekesztő és áttételes gyűlölet szítására is alkalmas lehet.
A Bíróság ítéletében kimondta azt is – ami egy az egyben rímel a SZJPE Gyöngyöspatán kifejtett tevékenységére –, hogy nyilvánvalóan nem segíti a közbiztonsággal kapcsolatos problémák megoldását az a magatartás, amely bár lehet, hogy közvetve vitát indít el, azonban nem a konfliktusok megoldásának irányába hat, hanem azokat kifejezetten gerjeszti. (...) A közösségeknek a gyűléseken közvetlenül rész venni nem kívánó, de azokat megfélemlítve mégis elszenvedni kénytelen lakói nem csupán kellemetlen érzelmeiknek voltak kitéve, hanem szabadságuk ténylegesen is sérült.
Idősebb és ifjabb Farkas János tanúk jogi képviseletét a perben a TASZ látja el.
Olvassa el a tavaszi gyöngyöspatai eseményekről készült árnyékjelentésünket (pdf), illetve annak tartalmáról és megállapításairól szóló írásunkat, tekintse meg dokumentumfilmünket!
Simon Mihály és Zsolt Melinda, TASZ
