A magyar joghallgatók többsége a romákat nem tekinti a magyar társadalomhoz tartozóknak, ez derült ki egyebek mellett az ELTE ÁJK Jogszociológia Tanszékének és az Európai-Magyar Jogszociológiai Oktatási és Kutatási Alapítványnak az Open Society Institute támogatásával végzett országos kutatásából, amelyben azt vizsgálták, hogy a jogászhallgatók az egyetem kezdésekor, illetve befejezésekor milyen mértékben előítéletesek.
A tendenciákból az látszik, hogy az egyetemi évek alatt, ha csekély mértékben is, de csökken a diszkrimináció: az első évfolyam hallgatóinak 18,1 százaléka kirekesztő, ez az arány a negyedévesek között 15,7 százalék. A befogadók aránya az első évfolyamban 7,2 százalék, ez az arány a negyedik évre már 13,7 százalék.
Álláspontunk szerint a kutatás eredményei riasztóak, hiszen a jogászhallgatókból kerülnek ki a jövő bírái, ügyészei és rendőri vezetői, akiknél elsődleges fontosságú a előítélet-mentesség ahhoz, hogy érvényesíteni tudják munkájuk során az egyenlő bánásmód követelményét.
A kutatás eredményeit Krémer Ferenc szociológus, történész, politológus, a Rendőrtiszti Főiskola docense mutatta be a hétfőn rendezett Diszkrimináció az igazságszolgáltatásban című tudományos konferencián. A kutatásban vizsgált csoportok voltak: a németek, a szlovákok, a zsidó vallásúak, a Krisna tudatú hívők, a kínaiak, a romák, a homoszexuálisok és a nők.
Arra a kérdésre, hogy „teljes mértékben egyetértene-e azzal, hogy egy rokona párkapcsolatot létesítsen” a vizsgált csoportok tagjaival, a megkérdezettek a romákkal szemben voltak a legkevésbé toleránsak: az első évesek 16,1 százaléka értene egyet egy ilyen párkapcsolattal, a negyedéveseknek pedig a 23,8 százaléka. A jogászhallgatók a németek esetében voltak a legelfogadóbbak, az elsősök 55,9, a negyedévesek 66,2 százaléka tudna egy ilyen párkapcsolatot teljes mértékben elfogadni.
Az első és a negyedéves hallgatók között viszonylag jelentéktelen volt a véleménykülönbség, amikor azt kérdezték tőlük, hogy szerintük melyik társadalmi csoport milyen mértékben jelent veszélyt a társadalomra. Mindkét évfolyamban magasan a romákat ítélték a legveszélyesebbnek: az első évfolyamosok 65,9, a negyedévesek 63,8 százaléka, azaz az egyetemi oktatás hatására nem történt ebben a kérdésben érdemi változás a hallgatók körében. A kínaiak esetében viszont már határozott eltérést mértek: míg az első évfolyamban tanulók 34,1 százaléka tartja őket veszélyesnek, az egyetem végére ez az arány 21,2 százalékra csökken. A jogászhallgatók a nőkkel voltak a legelfogadóbbak, az elsősök 3,6, a negyedévesek 4,3 százaléka ítélte őket veszélyesnek. Itt fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy a válaszadók körében több volt a nő, mint a férfi.
Az élet különböző színtereinek példáján keresztül vizsgálták, hogy mekkora a távolság az egyes társadalmi csoportok között. A válaszokból az derült ki, hogy a jogászhallgatók a romáktól akarják a legtávolabb tudni magukat, a kínaiakat kicsivel kevésbé, de hasonló mértékben. A vizsgált csoportok fennmaradó része jelentősen elmarad ezektől az adatoktól. A kutatók szerint ez feltehetően annak a jele, hogy a hátrányos megkülönböztetés a külső jegyek alapján történik.
A kutatás megállapításait a szakemberek teljesen részletesen is elemzik, az eredményeket a jövő év első felében könyv formájában tárják a nyilvánosság elé. A kutatás alapján javaslatokat is megfogalmaznak a jogászok oktatására vonatkozóan. Navratil Szonja, az Eötvös Károly Intézet munkatársa szerint mindenképpen szükség lenne általános és kötelező, társadalomtudományi alapokon nyugvó antidiszkriminációs képzésére az egyetemen.
A kutatás elvégzéséhez a Magyarországon működő nyolc jogi kar közül hetet kerestek meg, a Károli Gáspár Református Egyetem jogi kara azért maradt ki, hogy Budapest ne legyen túlsúlyos a mintában. Az előítéletességet és az oktatást is vizsgáló kérdőívet elektronikus úton juttatták el az első és negyedéves joghallgatókhoz, így biztosítva a bemeneti és kimeneti hatás mérését. Összesen 719-en válaszoltak a kérdőívekre 2011 áprilisában.
Zsolt Melinda, TASZ
