Úgy tűnik, nem csak Borsod megyében jellemző a rendőrség aránytalan és szelektív bírságolási gyakorlata a romákkal szemben. Kollegáink Egerben jártak, ahol a cigánysor (Verőszala utca) lakói arról számoltak be, hogy napi szinten járőröznek a rendőrök a lakóhelyük körül, és igazoltatják illetve bírságolják őket különböző mondvacsinált közlekedési szabálysértésekért. A helyszín sajátossága miatt előfordul, hogy valakit az utca tetején igazoltatnak, ruházatát átvizsgálják, megbírságolják, majd mire az utca aljára ér, a rendőrautó már ott várja, és a vegzatúra kezdődik előlről. B. Lajost azért bírságolta meg a rendőr, mert nem volt prizma a kézikocsiján. Tekintettel arra, hogy mindez nappal történt (a prizma persze ilyenkor is kötelező, de funkcióját nyilván rossz látási viszonyok között tölti be), nem tartjuk arányosnak a 3000 Ft-os pénzbírságot (a Szabálysértési törvény szerint figyelmeztetés alkalmazására is lehetőség van, ha a cselekmény az elkövetés körülményeire tekintettel csekély súlyú). Az esetet "színesíti", hogy a rendőr el akarta adni a kézikocsin szállított kályhát egy ismerősének, mondván, hogy abból majd kifizetheti Lajos a bírságot.
A VIDEÓÉRT kattintson a tovább gombra!
Újabb "üzenetünk"-ben a TASZ-nak nyilatkozó fiatalember egy igazoltatásának történetét meséli el, amelyben a rendőrök jogellenes cselekmények sorozatát követték el ellene feltehetően pusztán azért, mert roma. A videóinkkal kapcsolatos visszajelzésekre reagálva szeretnénk hangsúlyozni, hogy a "Láttasd a hangod!" sorozatunk keretében nyilvánosságra hozott rövid interjúkkal az a célunk, hogy olyan emberek számára biztosítsuk a megszólalás lehetőségét, akiknek különben esélyük sincs véleményük, problémáik, ügyeik nyilvánossághoz eljuttatására. Egy jogvédő szervezet tagjaiként nem újságírói tevékenységet végzünk, amikor a terepen dolgozunk, hanem emberekkel, ügyekkel, nehézségekkel találkozunk, és ezeknek publicitást biztosítunk. Ugyanakkor szeretettel várjuk minden újságíró megkeresését, akinek érdeklődését az interjúk és az azokban megjelenő témák felkeltik. Nagyon örülnénk, ha ezek további feldolgozásra kerülnének. Hiszünk abban, hogy mennél többen látják azokat a körülményeket, amelyek között a Borsod megyei romák élnek, illetve azt a rendszerszerű hatósági elnyomást, amelytől szenvednek, annál inkább csökkenni fog a romákkal szembeni előítéletesség Magyarországon.
Borsodban nap mint nap bírságolnak a rendőrök mélyszegénységben, kirekesztettségben élő romákat kerékpárral elkövetett szabálysértésekért. Rendszeres, hogy egy társadalomra igen csekély fokban veszélyes cselekmény mellett (pl. hiányzó lámpa fényes nappal) olyan szabályszegéseket is a nyakukba varrnak, amelyeket el sem követtek. Aránytalanul magas bírságokat szabnak ki, amelyek megfizetése többnyire rendkívüli megterhelést jelent a megbírságoltak számára. Mivel a jogérvényesítési képesség az információk hiányában nagyon alacsony ezekben a társadalom perifériájára szorult közösségekben, a hatóságok illetve bíróságok előtt pedig egy roma állítása a rendőrével szemben általában nem sokat nyom a latba, a megbírságolt személyek nem képesek megvédeni magukat a hatóságok túlkapásaival szemben. Vajon érdemes-e a rendőrségnek az adófizetők pénzét és saját erőforrásait aránytalan és felesleges bírságolási tevékenységre fordítani? Vajon jól jár-e társadalmunk a már egyébként is igen sanyarú körülmények között élő állampolgárok helyzetének további elnehezítésével, kriminalizálásukkal? 
Íme a tanári szadizmus újabb példája, amely a "lefejelős" üggyel szinte egyidőben történt. A tanár ugrókötéllel székéhez kötözte a nyolc éves kisfiút, aki tőle engedélyt nem kérve odavitt egy radírt testvérének a napköziben. A gyermek mintegy tíz percig volt lekötözve, végül testvére szabadította ki. A kisfiú annyira megszégyenítve érezte magát, hogy nem merte otthon elmesélni az estet, arról nővére számolt be a szülőknek. Az édesapa bement az igazgatóhoz, aki előtt a tanár is beismerte tettét, hivatkozva arra, hogy "nem bírt a gyerekkel". Mivel az igazgató nem kívánt a tanárral szemben fellépni, a gyermek apja feljelentést tett a rendőrségen.
Babos Béla, a Phralipe Független Cigány Szervezet elnöke szerint a 2011. január 1-én indult új közmunkaprogram tovább fokozza az iskolázatlan cigányok foglalkoztatási problémáit. Szerinte a munkahelyteremtés elsősorban nem a települési önkormányzatok, hanem a kormány dolga kellene, hogy legyen. Támogatni kellene a méyszegénységben élőket, hogy vállalkozásba kezdhessenek. 
Egy nagyvárosban egy évben vajon hány embert állít meg a rendőr azzal, hogy kopott a bicikligumija, hogy nincs téli gumi a kerékpáron, hogy hiányzik róla a prizma, vagy hogy nincs bekötve az egyik fék? Pedig ezek olyan hiányosságok, amelyek bárkivel előfordulhatnak. Mindannyian követünk el hasonló, csekély súlyú szabálysértéseket, akik közlekedési eszközöket használunk. A Borsod megyei, nagy szegénységben élő romák életét a rendőrség rendszerszerűen keseríti meg feleslegesen szigorú és aránytalan (akár 10-20-30 ezer forintos) bírságolási gyakorlatával.
