A költségvetés 2012-ben 140-150 milliárd forintot szán a közmunkaprogramra. Messing Verával, az MTA Szociológiai Kutatóintézete, illetve a CEU kutatójával korábban arról beszélgettünk, hogy milyen sajátosságai, hatásai vannak a programnak.
Alábbi filmünkben megszólalnak az érintettek, olyanok, akik közmunkaprogramokban dolgoznak, illetve a téma szakértői.
Kállai Ernő még kisebbségi ombudsmanként megállapította, hogy a 2011-ben bevezetett egyes új szabályok, mint például a minimálbérnél jóval alacsonyabb közfoglalkoztatási bér, emberi jogi visszásságokat eredményezhetnek. A TASZ terepmunkásai Észak-Kelet Magyarországot járva az utóbbi időben azt tapasztalják, hogy a szabályozásban rejlő veszélyek sok településen ténylegesen a közmunkások alapvető jogainak sérelméhez vezetnek.
Nem igaz ugyanakkor az a sztereotípia, hogy az emberek ne akarnának dolgozni, hiszen más munkalehetőségünk nincs, bármit elvállalnak, lényegében bármennyiért.
Tovább nehezíti a helyzetet az a 2011-ben bevezetett új szabályozási elem, amely szerint ha valakinek felajánlják a lehetőséget, hogy belépjen a közmunkaprogramba, és (végzettségétől függetlenül) nem vállalja el, illetve ha kirúgják, 3 évre elveszíti a segélyre való jogosultságát. Ettől kezdve az emberek teljesen kiszolgáltatottak, a munkáltató, vagyis az önkormányzat kvázi élet-halál ura.
Az egyik legjelentősebb gyakorlati probléma mindemellett, hogy a foglalkoztatottak munkavállalói jogai is gyakran sérülnek a közmunka végzése során. Míg az állam és az önkormányzat normál körülmények között elvárják a munkáltatótól, hogy betartsa a rá vonatkozó jogszabályokat, addig a közfoglalkoztatási jogviszonyokban épp saját maguk nem teljesítik sokszor ezeket a kötelezettségeket.
Rendszeresen előfordul, hogy a közmunkások nem kapnak szerszámot, védőfelszerelést, saját eszközökkel kell dolgozniuk, miközben kirúgással fenyegetik őket. Jogsértő továbbá az a gyakorlat is, hogy a munkafelügyelő egész nap videózza, ahogy az emberek dolgoznak.
Sorozatosan fordul elő, hogy az emberek a béreket csak nagy késésekkel kapják meg, az önkormányzatok pedig semmiféle magyarázatot nem fűznek hozzá, azt se jelzik, hogy mikor lehet számítani a kifizetésekre. Természetesen vannak olyan települések, ahol a rendszer működik, mert emberszámba vesznek mindenkit, jó a munkamorál, az embereknek biztosított a megélhetés.
A diszkrimináció a rendszerbe van kódolva, hiszen az önkormányzati elöljárók döntenek arról, kit foglalkoztatnak és milyen munkakörben. A kistelepüléseken a személyes ellentétek ilyenkor rendre előkerülnek, a megkülönböztetés gyakran származás vagy politikai nézet alapján történik.
"A jog mindig végső megoldás, hiszen nehézkes és sok időt vesz igénybe. Ha mégis néhány ügyben sikerül megfogni megfelelően a problémákat, az sokat segíthet a jövőben, ugyanezek a problémák az újabb közmunkák szervezésekor talán már nem fordulhatnának elő." – mondja videónkban Muhi Erika, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) vezetője. Mivel a NEKI vállalta, hogy a közmunkával kapcsolatos jogi problémákkal, egyedi ügyekkel foglalkozik, a TASZ-hoz beérkező, jogi tanácsadást vagy képviseletet igénylő ügyeket feléjük továbbítjuk.
Jovánovics Eszter és Zsolt Melinda, TASZ