Egyre gyakrabban lehet hallani olyan történeteket, amikor tanárok pedagógiai módszerek helyett erőszakot alkalmaznak a diákokkal szemben. Filmünkben egy olyan esettel ismerkedhet meg, amelyben egy tanító kikötözött egy kisgyereket egy iskolai székhez, mert állítása szerint „nem bírt vele”. A szülők nem hagyták annyiban. A bíróság a tanítót személyi szabadság megsértésének bűntettében bűnösnek találta.

Tekintse meg az esetről készült filmünket!

Egyik munkatársunk így számolt be az elsőfokú tárgyaláson történtekről:

„A helyzet most az, hogy szó volt tanárcseréről, de a gyerekek, köztük a sértettek is azt kérték, hogy legyen ismét a régi tanító néni, úgyhogy végül maradt. Egyébként a pszichológus is rákérdezett a vizsgálat során arra, hogy most milyen a viszony, és arra is azt felelték, hogy jó, több testvér is abba az iskolába jár.

Egyébként a bíró borzalmas volt (már ismerem egy másik taszromás ügyből, ott is kitett magáért). Egyetlen érdeme, hogy rendkívül széleskörű bizonyítást folytatott le. Nagyon sajnálom, hogy nem készült hangfelvétel a tárgyalásról, főleg az ítélet indokolásáról. Bár nyilván csak titokban lett volna értelme, mert ha nem titokban készül, akkor nem mond olyanokat, amiket mondott. A szóbeli indokolás egyszerűen vállalhatatlan, minősíthetetlen és felháborító volt. A liberális oktatáspolitika szidalmazásán és a testi fenyítés éltetésén keresztül egyértelműen értékítélet színezetű indokolás volt. Minden csak nem pártatlan. Majd az ügyészi fellebbezésre sértődötten közölte, hogy "szép...gratulálok.."

Mindezek ellenére nekem az a véleményem, hogy az egész eljárás és a büntetés is elérte a célját. A bűnösséget megállapították, ez fontos. A tanár pedig, úgy láttam, hogy tényleg megbánta, amit csinált, a jövőben biztos vagyon benne, hogy ilyen cselekményektől tartózkodni fog. Nem feltétlen cél a szabadságvesztés.

Amit még sajnálok, hogy videofelvétel sem készült az eljárásról. Azt gondolom, hogy ennyire átfogó képet egy problémáról nem sok romaprogramos ügy ad. Adott egy 30 éve praktizáló pedagógus, egy halmozottan hátrányos helyzetű gyerek, egy bármilyen devianciával szemben teljesen tehetetlen ellátó rendszer alkalmazhatatlan jogszabályokkal, mindez megfűszerezve a levegőben vibráló etnikai feszültséggel, egy erősen előítéletesnek tűnő bíróval és a jogvédőkkel... páratlan volt és nagyon szomorú.”