Egyre gyakrabban lehet hallani olyan történeteket, amikor tanárok pedagógiai módszerek helyett erőszakot alkalmaznak a diákokkal szemben. A most 19 éves István esete ennek egy példája.

István 17 évesen egy magyarországi kisváros középiskolájában tanult, mikor az egyik tanórán összetűzésbe keveredett egy tanárral. Ugyanezzel a tanárral korábban több diáknak is volt már konfliktusa, nem értettek egyet a nevelési elveivel. Történelmet tanított, szélsőségesen szigorú, katonaévei alatt elsajátított módszereket alkalmazott a gyerekekkel szemben, és gyakran felemelte a hangját.

Azon a bizonyos napon István óra közben hátrafordult, beszélgetett. A tanár felszólította, hogy menjen ki az óráról. Miközben pakolta össze a táskáját, a tanár megragadta István pulóverét, ami elszakadt. István ezt szóvá tette a tanárnak.

István: „Elszakadt a pulóverem, dik!”

Tanár: „Majd veszel fel másikat!”

Itt azonban történt egy kis félreértés, István mást értett.

Tanár: „Majd veszel másikat!”

István: „Majd veszel te!”

A félreértett mondatra reagálva István letegezte a tanárt, mikor válaszolt. A tanár a tegezéstől való felindultságában odalépett Istvánhoz, lefejelte, majd kipenderítette őt osztályteremből. A tanár fizikai fölénye egyértelmű, egy fejjel magasabb Istvánnál.

István az eset után elment orvoshoz, és látleletet vetetett, majd édesapja feljelentést tett a rendőrségen. A rendőrség nyomozást indított, meghallgatta az érintetteket. A tanár arra hivatkozott, hogy a diák támadta meg őt, ezért jogos védelmi helyzetben volt. Az ügyészség az érvelést megalapozottnak találta, és megszüntette a nyomozást.

Az ügyészség döntése ellen István, illetve a TASZ ügyvédje panasszal élt. A felettes ügyészség döntésének értelmében új eljárás indult, az ügy végül bíróságon kötött ki, ahol István ún. magánvádlóként képviselhette a vádat egykori tanára ellen. Az ügyben István jogi képviseletét a TASZ látta el.

Az eljárás során a tanár fenntartotta, hogy jogos védelem volt, mert ő akkor úgy vélte, hogy a diák támadni akar, ezzel szemben a mi álláspontunk az volt, hogy az érvelés hibás, hiszen ennek törvényi feltételei nem valósultak meg.

A Btk. szerint: „Nem büntethető, akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges”.

A bíróság első fokon a tanárt bűnösnek mondta ki könnyű testi sértés vétségének kísérletében, és megrovásban részesítette. Ennek érdemi következményei a tanárt a későbbiekben nem terhelik, a bíróság nem szabott ki büntetést. A TASZ-nak azonban nem is az volt az elsődleges célja, hogy a tanárt szigorúan megbüntessék, a perrel arra akartuk felhívni a figyelmet, hogy teljesen elfogadhatatlan pedagógiai módszerek helyett erőszakot alkalmazni.

A tanár ellen az iskolában fegyelmi eljárást folytattak le, már nem tanít az iskolában. István folytatja tanulmányait.

Erdey Péter és Zsolt Melinda, TASZ